"Imádkozom egy szebb világért, amit a gondolat teremt. A fénylő Napom sugaráért, fénye járja be lelkemet. Imádkozom te érted, s értem, legyen itt végre szebb világ! Váljak jobbá, mint eddig éltem! Ezért mondok egy szép imát." (Aranyosi Ervin)
2013. április 25., csütörtök
2013. április 10., szerda
2013. április 8., hétfő
2013. március 20., szerda
2013. március 19., kedd
2013. február 19., kedd
Réteses tál tartó
Ez a réteses tál 1908-ban készült hagyományos Rákospalotai mintával a dédnagymamám esküvőjére, kis tányérok és leveses tál is készült hozzá, csak sajnos az már nincsen meg. A tál átmérője 50 cm. A dédi mama és papa neve van rajta. Kellett neki egy tartó amit most készitettem, hogy fel tudjuk tenni a falra.
2013. január 30., szerda
2012. december 28., péntek
Boldog Újévet
A hajnali harangszónak gilingalangója
Hirdetgeti, hogy az évnek itt a fordulója.
Azért friss jó egészséget,
bort, búzát és békességet
Adjon Isten bőven
az új esztendőben.
Read more: http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mondokak/ujevi-koeszoentk#ixzz2GMaTT29D
Hirdetgeti, hogy az évnek itt a fordulója.
Azért friss jó egészséget,
bort, búzát és békességet
Adjon Isten bőven
az új esztendőben.
Read more: http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mondokak/ujevi-koeszoentk#ixzz2GMaTT29D
2012. december 19., szerda
Karácsonyi üdvözlet
Mikor testi, lelki, szellemi értelemben ráébredünk a múltra,
Anyaföldünket anyai szívvel óvjuk, védjük majd újra.
Gyanakodás, remény, bizonytalanság nem Isteni érettség,
A teremtésben Magyar földön élni anyai keresztség.
Ragyogjon hát lelkünk fénye ebben a hitben, Szentestén.
Karácsonyfáink gyökerei hosszú múltra nyúlnak vissza,
Anyaföldünkben növekedve, az égi fény felé nyúlva.
Ráaggatunk ágaira fényfüzért és sok csecsebecsét,
Álruhájában már rég nem látjuk valódi értékét.
Csendes, zöld fenyő illatának varázsa átjárja a testünket,
Oldja szívünkben, lelkünkben a megdermedt érzelmeket.
Nyújtsuk ki kezünket egymás felé, így köszöntsük ma a Szentestét.
Anyaföldünket anyai szívvel óvjuk, védjük majd újra.
Gyanakodás, remény, bizonytalanság nem Isteni érettség,
A teremtésben Magyar földön élni anyai keresztség.
Ragyogjon hát lelkünk fénye ebben a hitben, Szentestén.
Karácsonyfáink gyökerei hosszú múltra nyúlnak vissza,
Anyaföldünkben növekedve, az égi fény felé nyúlva.
Ráaggatunk ágaira fényfüzért és sok csecsebecsét,
Álruhájában már rég nem látjuk valódi értékét.
Csendes, zöld fenyő illatának varázsa átjárja a testünket,
Oldja szívünkben, lelkünkben a megdermedt érzelmeket.
Nyújtsuk ki kezünket egymás felé, így köszöntsük ma a Szentestét.
2012. december 15.
2012. december 5., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)