Mikor testi, lelki, szellemi értelemben ráébredünk a múltra,
Anyaföldünket anyai szívvel óvjuk, védjük majd újra.
Gyanakodás, remény, bizonytalanság nem Isteni érettség,
A teremtésben Magyar földön élni anyai keresztség.
Ragyogjon hát lelkünk fénye ebben a hitben, Szentestén.
Karácsonyfáink gyökerei hosszú múltra nyúlnak vissza,
Anyaföldünkben növekedve, az égi fény felé nyúlva.
Ráaggatunk ágaira fényfüzért és sok csecsebecsét,
Álruhájában már rég nem látjuk valódi értékét.
Csendes, zöld fenyő illatának varázsa átjárja a testünket,
Oldja szívünkben, lelkünkben a megdermedt érzelmeket.
Nyújtsuk ki kezünket egymás felé, így köszöntsük ma a Szentestét.
Anyaföldünket anyai szívvel óvjuk, védjük majd újra.
Gyanakodás, remény, bizonytalanság nem Isteni érettség,
A teremtésben Magyar földön élni anyai keresztség.
Ragyogjon hát lelkünk fénye ebben a hitben, Szentestén.
Karácsonyfáink gyökerei hosszú múltra nyúlnak vissza,
Anyaföldünkben növekedve, az égi fény felé nyúlva.
Ráaggatunk ágaira fényfüzért és sok csecsebecsét,
Álruhájában már rég nem látjuk valódi értékét.
Csendes, zöld fenyő illatának varázsa átjárja a testünket,
Oldja szívünkben, lelkünkben a megdermedt érzelmeket.
Nyújtsuk ki kezünket egymás felé, így köszöntsük ma a Szentestét.
2012. december 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése