2012. október 16., kedd

Halottak napjára

Halottaink álmai felett...

Egy rozsdás vaskapu csikordul,
Távolban nagyharang megkondul.
Tarka szőnyeg - őszi falevél,
Talpaktól zizzenve - így regél.

Temetőkerteknek ösvénye,
Gondolat, szép emlék örvénye.
Elhagyott pókhálón vízcseppek,
Elmorzsolt csillanó könnycseppek.

Krizantémtengertől álomszép,
Kissé már megfakult álomkép.
Mécsesek szeretet fényéből,
Emlékek szerettünk lényéből.

Könnyeket szárító őszi szél,
Arcokat simogat - így beszél.
Csendesen őrködött, lebegett,
Halottaink álmai felett!





 

2012. október 11., csütörtök